MECCSBESZÁMOLÓ
DINAMO TORPEDO - KORMÁNYŐR SE II
1-1
(0-0)
2016. március 20. 15:00
Elektromos SE Sporttelep
30 néző
vezette: Huszti András Norbert
asszisztensek: Bacsinszki Ádám Norbert, Apkó Tamás
gólszerzők: Korda István ill. Tóth Csaba
Előzmények
Méhi a mérkőzés hétvégéjén kispályázás közben súlyosnak tűnő bokasérülést szenvedett, ezért a Kormányőr elleni meccsen kívül még előreláthatólag néhány hétig nem számíthatunk rá. Kedden lesz pontos diagnózis, és reméljük minél hamarabb a pályán láthatjuk viszont. Természetesen felelőtlenségéért példás és súlyos büntetésre számíthat a thaiföldi tulajdonosok részéről.
Siri fejben fáradt el, és most néhány hét kihagyással próbálja rendezni a gondolatait. Nagyon szorítunk hogy sikerüljön. A csapat mindenben támogat - hasonló problémákkal nyugodtan keressétek fel a Dinamo Életvezetési és Terápiás Tanácsadó Szolgálatát, Szüllő és Bartos doktor urak a mérkőzések szünetében ingyen kúrálnak lelket, szellemet.
Ervin mestert a munkája nem engedte kedvenc csapata közelébe.
A távolmaradók hiányát enyhítette hogy hosszú távollét után újra játékra jelentkezett a csapat gólvágója, kedves barátunk Kovács Levi.
Fantasztikus érzés lehetett újra helyet foglalni a szuszogva lábkörmöt vágó Bób és Oláh között.
A mérkőzésről
Szép kora tavaszi időben melegítettünk a jó talajú pályán. Talán a 15/16-os bajnokságban nem voltunk még négy cserével sose.
DINAMO TORPEDO - KORMÁNYŐR SE II
1-1
(0-0)
2016. március 20. 15:00
Elektromos SE Sporttelep
30 néző
vezette: Huszti András Norbert
asszisztensek: Bacsinszki Ádám Norbert, Apkó Tamás
gólszerzők: Korda István ill. Tóth Csaba
Előzmények
Méhi a mérkőzés hétvégéjén kispályázás közben súlyosnak tűnő bokasérülést szenvedett, ezért a Kormányőr elleni meccsen kívül még előreláthatólag néhány hétig nem számíthatunk rá. Kedden lesz pontos diagnózis, és reméljük minél hamarabb a pályán láthatjuk viszont. Természetesen felelőtlenségéért példás és súlyos büntetésre számíthat a thaiföldi tulajdonosok részéről.
Siri fejben fáradt el, és most néhány hét kihagyással próbálja rendezni a gondolatait. Nagyon szorítunk hogy sikerüljön. A csapat mindenben támogat - hasonló problémákkal nyugodtan keressétek fel a Dinamo Életvezetési és Terápiás Tanácsadó Szolgálatát, Szüllő és Bartos doktor urak a mérkőzések szünetében ingyen kúrálnak lelket, szellemet.
Ervin mestert a munkája nem engedte kedvenc csapata közelébe.
A távolmaradók hiányát enyhítette hogy hosszú távollét után újra játékra jelentkezett a csapat gólvágója, kedves barátunk Kovács Levi.
Fantasztikus érzés lehetett újra helyet foglalni a szuszogva lábkörmöt vágó Bób és Oláh között.
A mérkőzésről
Szép kora tavaszi időben melegítettünk a jó talajú pályán. Talán a 15/16-os bajnokságban nem voltunk még négy cserével sose.
A Hrabetz - Bóday, Nagy, Budai, D'Angelo - Szirony I, Szőcs,
Szirony II, Oláh - Bób - Korda kezdővel álltunk fel, a padon meg Mácsár,
Fogarasi, Juhász és Kovács kaliberű spílerek vártak bevetésre, egyfajta
Titkos Fegyverként.
Azt a határozott, az ellenfél próbálkozásait csírájában elfojtó játékot várta a Korda - Szirony megbízott edzőpáros, amely a sikerrel megvívott edzőmeccseken jellemzett bennünket.
Az első félidőben sikerült megvalósítanunk a tervet, azt gondolom. Az ellenfél túl sokat nem mutatott, mi viszont gyakran veszélyeztettünk. Sorra vezettük a támadásokat: szögleteket, szabadrúgásokat végeztünk el a támadóharmadban, csak az utolsó pontos passz, vagy higgadtabb megoldás hiányzott, ahhoz, hogy megszerezzük a vezetést. Legközelebb Korda helyzeténél jártunk a gólhoz: történt, hogy Oláh lépett ki a labdával az ellenfél tizenhatosánál, jobbra nézett, balra passzolt, és a mélységből fürgén érkező házi gólkirályunk már csak a kapussal volt szemben, ballal lőhetett, de a kormányőr védett. Biztos azért sikerült, mert megszokta ,hogy testével védje a záporozó golyóktól kenyéradó gazdáit. Juhé,de jó poén: ezen lehet nevetni aztán igazán jóízűen, ha már a meccsen eközben kicsit csúnyult az összkép, hatástalan szorításunkból lassan kiszabadult az ellen, és egy kényszerű kapuscserét követően a félidő végén már el-el jutottak a kapunkig. Hrabetznek egy szabadrúgást kellett oldalra ütnie, és egy kicsit hisztiztünk is egymással, jól is jött a szünetet jelző sípszó. Oláh és Bóday mehettek zuhanyozni (végre kettesben) - elég sokára jöttek ki furán nevetgélve, csak remélni tudjuk, hogy drogoztak, és nem történt semmi fújdeundorító. Őket a jobbszélen Mácsár, a bal oldalon Juhász váltotta. Szirony I lépett vissza jobbhátvédbe.
A második félidőt hasonló felfogásban folytattuk, újabb Dinamo helyzetekkel. Bób kicsivel lőtt a jobb alsó sarok mellé tizenhatról és volt rengeteg mellészálló lövésünk. Aztán végre csodálatos erővel felharsant az ultrák kórusa, és máris csatárunk jól célzott: a 65. percben Budai saját térfélről ragyogóan ugratta ki a balösszekötő helyére bemozgó Kordát, aki a kapus mellett a kapu bal sarkába helyezett. 1-0. A nagy ünneplésben észre sem vettük, hogy ellenfelünk megfogyatkozott. A reklamáló Kovács Viktort kiállította a játékvezető.
Azt a határozott, az ellenfél próbálkozásait csírájában elfojtó játékot várta a Korda - Szirony megbízott edzőpáros, amely a sikerrel megvívott edzőmeccseken jellemzett bennünket.
Az első félidőben sikerült megvalósítanunk a tervet, azt gondolom. Az ellenfél túl sokat nem mutatott, mi viszont gyakran veszélyeztettünk. Sorra vezettük a támadásokat: szögleteket, szabadrúgásokat végeztünk el a támadóharmadban, csak az utolsó pontos passz, vagy higgadtabb megoldás hiányzott, ahhoz, hogy megszerezzük a vezetést. Legközelebb Korda helyzeténél jártunk a gólhoz: történt, hogy Oláh lépett ki a labdával az ellenfél tizenhatosánál, jobbra nézett, balra passzolt, és a mélységből fürgén érkező házi gólkirályunk már csak a kapussal volt szemben, ballal lőhetett, de a kormányőr védett. Biztos azért sikerült, mert megszokta ,hogy testével védje a záporozó golyóktól kenyéradó gazdáit. Juhé,de jó poén: ezen lehet nevetni aztán igazán jóízűen, ha már a meccsen eközben kicsit csúnyult az összkép, hatástalan szorításunkból lassan kiszabadult az ellen, és egy kényszerű kapuscserét követően a félidő végén már el-el jutottak a kapunkig. Hrabetznek egy szabadrúgást kellett oldalra ütnie, és egy kicsit hisztiztünk is egymással, jól is jött a szünetet jelző sípszó. Oláh és Bóday mehettek zuhanyozni (végre kettesben) - elég sokára jöttek ki furán nevetgélve, csak remélni tudjuk, hogy drogoztak, és nem történt semmi fújdeundorító. Őket a jobbszélen Mácsár, a bal oldalon Juhász váltotta. Szirony I lépett vissza jobbhátvédbe.
A második félidőt hasonló felfogásban folytattuk, újabb Dinamo helyzetekkel. Bób kicsivel lőtt a jobb alsó sarok mellé tizenhatról és volt rengeteg mellészálló lövésünk. Aztán végre csodálatos erővel felharsant az ultrák kórusa, és máris csatárunk jól célzott: a 65. percben Budai saját térfélről ragyogóan ugratta ki a balösszekötő helyére bemozgó Kordát, aki a kapus mellett a kapu bal sarkába helyezett. 1-0. A nagy ünneplésben észre sem vettük, hogy ellenfelünk megfogyatkozott. A reklamáló Kovács Viktort kiállította a játékvezető.
Egyedül Ottó ( a Fogarasi) tudott a Dinamo
részéről az ajándék emberelőnyről, de ő nem mondta el senkinek, mert
örült, hogy van egy olyan tudása, ami csak az Övé. Aztán - tipikus
gyermeki lélek! - nem bírta tovább, és a kocsmában izgalmában később
elkotyogta, így lett az ő saját kis szuper titkából egy nagy lényegtelen
információ. Hogy miért beszélek erről ilyen sokat ? Azért, mert az
egész meccsbeszámolóban ez az a rész, ami a legfontosabb, ami a
mondanivaló - ebből lehet TANULNI.
Meg egyébként mi történt közben a pályán? Csak a szokásos: Mácsár
kihagyta a meccs ziccerét, D'Angelo meglepetten az ötösről föléfejelt
egy szöglet után a homlokára hulló labdát stb. stb. Kovács és Fogarasi
(a nagytudású) váltotta a végig nagy kedvvel játszó Bóbot és Szirony
II-t, akik egy kicsit tán elfáradtak. Aztán jött a szomorú fordulat.
Zsinórban vezettük a jobb oldali támadásokat éppen, amikor egy beadás a
kapusuké lett. Gyorsan kontrát indított, és az addig gyakorlatilag hiba
nélkül játszó belső védőpárosunk egymásra várva nagyot bakizott, így az
egy szem csereként beállt csatár, Tóth nevezetű, a 90.percben egyedül száguldhatott karika lábain Hrabetz kapuja felé, és sajnos el is tudta tolni nagyszakállú portásunk mellett a labdát 1-1. A
semmiből jött egyenlítést úgy ünnepelték a térfelünkön, hogy
összeszorult a Dinamo szív. Nem tudtuk lezárni a meccset, kihagytuk a
helyzeteket, és most meg kell elégednünk egy árva pontocskával, ami a mi
helyzetünkben nagyon kevés a lassú felzárkózáshoz. Másfél percünk
maradt ,hogy változtassunk ezen: mindent egy lapra feltéve támadtunk, és
ennyi idő is elég volt hogy háromszor lőjünk kapura. Sajnos kétszer a
kapus védett, majd a meccs zárásaként Kovács lőtt fölé az ötösről.
Pedig, de szép visszatérés lett volna!
Ellenfelünknek gratulálunk a pontszerzéshez, és köszönjük, hogy végig sportszerű mérkőzést játszottunk.
Félig teli a pohár, mert ugyan vasárnapi játékunk nem volt mindent
elsöprő, de a múlt hetinél mindnyájan jobban teljesítettünk, Kovács
újra a pályán, és végül is megdupláztuk fél év után pontjaink számát.
És félig üres, mert könnyen nyerhető meccsen kellett megelégednünk
az egy ponttal. Az utóbbi véleményt osztóknak szóljon az öreg Nick Cave
klasszikusa, "Tesó, üres a poharam":
Szerdán edzünk, és hamarabb, FÉL NYOLCKOR TALÁLKOZUNK! Gyertek készüljünk együtt a szombati Csabagyöngye elleni meccsre!
Mellékletek terület
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése